Papírsárkányok

Khaled Hosselini regénye a filmvásznon is életre kel, az Én, Pán Péter rendezőjének és David Benioff, a forgatókönyvíró segítségével.

A Papírsrákányok kiindulópontja két tizenéves fiú, Haszan és Amir, akik között a társadalmi különbség nagyon is látszik. Míg Amir gazdag családba való, addig Haszan, és az apja a család szolgái.

A társadalmi különbségek, és a más gondolkodásmód miatt ez a barátság kettőjük közt nem működik teljesen jól.

Majd egy szerencsétlen incidens során, mikor Haszan Amir egyik parancsát teljesíti, bebizonyosodik, hogy Amir gyáva, és ezzel nem tud megküzdeni, így veszti el Haszan barátságát.

Ezek után külön utakra térnek, Haszan távozik a házból édesapjával, Amir pedig Babával, édesapjával kiszökik Amerikába az orsozok támadása miatt.

A film közel harminc év eseményeit játsza le, a film második felében Amir felnőttként szerepel, megházasodik, majd édesapja halála után elmegy Pakisztánba egy fontos ügy miatt. Ekkor már Kihalid Abdalla játszta a fiú szerepét.

A film fantasztaikusan mutatja be, hogy Afganisztán milyen volt, és milyen lett az oroszok támadás előtt és után.

A színészek fanasztaikusak voltak a filmben, az egyik legfigyelemreméltóbb karakter, Amir édesapja, akit Homayun Ershadi játszik. Tökéletesen formálja meg a szigorú, de kedves édeapát. Amíg fia a saját gyávaságával küzd, addig ő zzal, hogy nem tudja elviselni, hogy Amir nem olyan, mint ő. Babá azt szeretné, ha fia orvos lenne, és nem tudja elfogadni, hogy Amir inkább töreténeteket szeretne írni.

Ajánlom ezt a filmet azoknak, akik szeretik a drámát, jómagam nem vagyok oda értük, de ezt a filmet saját országom maitt néztem meg, és egnnyire még film nem hatott meg ( talán még a Titanic:D) Kicsi humorral fűszerezve, romantikus elemekkel kibővítve a film számomra tökéletesnek látszódik. A gyávaság, az igazságosság, a bátorság, a gyötrelmek jól bevannak mutatva a filmben, a karakterek szuperek, a színészek fenomenálisak. Ajánlom nektek a könyvet is, meg a filmet is.

sajti